„Bár kedden szabadnapom volt, higgye el, kétszer, időnként háromszor többet dolgozom a rehabilitációm során, mint amikor egészséges voltam” – fogalmazott Szatmári a Nemzeti Sportnak. „Általában egy órával hamarabb érkezem a társaknál és egy órával később távozom, tényleg nem unatkozom.”
A bokasérülés nem gyógyult problémamentesen, a hathetes kontroll során kiderült, hogy az egyik letört csontdarab nem úgy forrt vissza, ahogyan kellett volna, de végül ez is rendeződött. A védő így már fokozatosan visszanyeri az erejét: „Folyamatosan erősítjük a bokámat, a combomat és a vádlimat, és már a futópadot is használhatom, egyelőre tíz kilométer per órás sebességgel kocoghatok rajta.”
Különösen megrázó, amit a sérülés utáni első hetekről mondott:
Óriási munka van mögöttem, egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy újra meg kellett tanulnom járni, egyensúlyozni, mozogni.”
Szavai mögött nemcsak fizikai szenvedés, hanem komoly belső küzdelem is húzódik: „Akadtak mélypontok ezekben a hetekben, hónapokban, időnként nem láttam, van-e értelme a munkának, aztán amikor egyre jobbá vált a lábam és egyre több mindent tudtam megcsinálni a rehabilitáció során, visszanyertem a hitemet.”